A 3-as rendszámú és 6,941 atomtömegű lítium a legkönnyebb alkálifém elem. A biztonság és a feszültség javítása érdekében a tudósok olyan anyagokat találtak fel, mint a grafit és a lítium-kobalt-oxid a lítiumatomok tárolására. Ezeknek az anyagoknak a molekuláris szerkezete nanoméretű tárolórácsokat képez, amelyek lítiumatomokat tárolhatnak. Így még akkor is, ha az akkumulátor burkolata eltörik és oxigén jut be, az oxigénmolekulák túl nagyok ahhoz, hogy beférjenek ezekbe az apró tárolórácsokba, megakadályozva a lítium atomok érintkezését az oxigénnel, és így elkerülhető a robbanás.
Az elektronszerzés után ezek a lítium-ionok kikristályosodnak az anyag felületén, ami a túltöltéshez hasonlóan veszélyt jelent. Ha az akkumulátor burkolata eltörik, robbanás következik be. Ezért a lítium-ion akkumulátorok védelmének legalább három elemet kell tartalmaznia: a töltési feszültség felső határát, a kisütési feszültség alsó határát és az áram felső határát. Általában a lítium akkumulátorcellákon kívül egy lítium akkumulátorcsomagban található egy védőtábla, amely elsősorban ezt a három védelmet biztosítja. Mindazonáltal ez a három védelem a védőtáblából egyértelműen nem elegendő, és a lítiumelemek továbbra is gyakran robbannak világszerte. Az akkumulátorrendszerek biztonsága érdekében az akkumulátorrobbanások okainak alaposabb elemzése szükséges.
